Etchingfitness

Tipp: Foltamarás helyett fóliából is kivághatjuk a foltot, természetesen csak egyszerűbb formáknál járható ez az út, viszont sokkal gyorsabban elkészül.

Magam egy próbanyomatot visszanyomtattam az eredeti rézkarc méretével megegyező nagyságú fóliára és azon jól láthatóan megjelent a rajz tükörképe. Ebből vágtam ki szikével a formákat. Nyomtatáskor a kivágott fólia mögé egy teljesen befestékezett fóliát tettem, így csak a lyukas részen keresztül találkozott a papír a festékkel. Alább látható az eredmény.

Kecske, 2010

rézkarc, fólia

295 × 197 mm

Előfordulhat hogy akvatintánál túl sötétre maratunk egy árnyalatot. Elsőre visszavonhatatlan hibának látszik.

Tipp: Ha apró foltokról van szó, úgy a simítókéssel, ill. csiszolópapírral orvosolhatjuk a problémát.

Tipp: Végleg rossznak ítélt, javíthatatlan lemeznél próbáljuk ki először ezt a módszert! Ha a rajznak jól körülhatárolt szélei vannak, viszonylag egyszerű, fedjük le a megtartani kívánt tónusárnyalatokat lakkal, sav alá tesszük és tovább maratjuk (túlmaratás).

Ha órákra a savban hagyjuk pereme képződik a lelakkozott részeknek. A sötét részek világosabbá és homályosabbá vállnak. Magam is kipróbáltam, az eredeti sötét tónushatárvonalak elmosódtak, érdekes ködszerű foltokat eredményezett.

LGT: Mozi (részlet), 2009
rézkarc, akvatinta
197 × 150 mm

Parmigianino rajzok és metszetek
a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

Francesco Parmigianino (1503–1540)

Csoport tanulmány, 1525 - 1527

Toll, Barna tinta, Fehér fedőfesték rózsaszín papíron

Megéri végignézni, magam nagyon élveztem órákig járkáltam és nézegettem a mesteri nyomatokat, könnyed rajzokat.

Az őt követő manieristák generációi számára Parmigianino (1503–1540) műveinek könnyed eleganciája testesítette meg a tökéletes stílust. Bár a Szépművészeti Múzeum egyetlen festményét sem őrzi, mindezért bőségesen kárpótolnak rajzai és sokszorosított grafikái. Parmigianino sokat és szívesen rajzolt, közel ezer vázlatlapja maradt ránk, melynek gazdagságával mindössze Leonardo rajz-oeuvre-je vetekedhet. A Szépművészeti Múzeumba került húsz rajza, sokoldalú tematikájával és változatos technikájával felöleli pályájának valamennyi korszakát, és bepillantást enged Parmigianino páratlan grafikai életművébe.

Az olasz művészek közül Parmigianino kísérletezett elsőként a rézkarc lehetőségeivel. Rómában, a metszetkiadás akkori legprosperálóbb központjában a legkiválóbb metszetkésztőkkel, a rézmetsző, Giovanni Jacopo Caraglióval, a fametsző Ugo da Carpival, majd később Bolognában Antonio da Trentóval került kapcsolatba. Együttműködésüknek, a sokszorosított grafika történetének legszebb lapjait köszönhetjük. Parmigianino sajátkezű rézkarcai, valamint a közreműködésével készült metszetek közül szinte valamennyi megtalálható a gyűjteményünkben, így a kiállításra kerülő félszáz lapnak köszönhetően képet alkothatunk az itáliai sokszorosított grafika ekkor kibontakozó, egyedülálló időszakáról is.

Francesco Parmigianino (1503–1540)

Anya gyermekével

Tollrajz

Miközben Parmigianino művészetét a 20. század elején jószerivel újra fel kellett fedezni, kevés olyan művészt ismerünk, akinek a hatása ennyire szerteágazó volt. Nemcsak közvetlen környezetében, Észak-Itáliában talált követőkre, de festményeit, rajzait és metszeteit az északról Itáliába látogató művészek mellett, II. Rudolf prágai udvarában és Fontainebleau-ben is nagy becsben tartották. A Szépművészeti Múzeum gazdag 16. századi olasz gyűjteményéből válogatott rajzok és metszetek Parmigainino művészetének ezt a gazdag utóéletét is illusztrálják.

A bemutatásra kerülő nyolcvan lap felét most láthatja először a nagyközönség. A tárlatot angol és magyar nyelvű, gazdagon illusztrált katalógus kíséri. A kiállítás kurátora és a katalógus szerzője Kárpáti Zoltán, a Grafikai Gyűjtemény munkatársa.

(forrás: www.szepmuveszeti.hu)

A kiállítás megtekinthető:

2009. december 1. – 2010. március 15.

Ómagyar Mária-siralom

Keresztury Dezső (Szerző)

Molnár Magda (Szerkesztő)

Szalay Lajos (Grafikus)

kiadó: Helikon kiadó

kiadás éve: 1982

Már el sem tudnám képzeli az Ómagyar Mária-siralom gyönyörű sorait Szalay Lajos illusztrációi nélkül. Igazán egyedülálló és igényes kiadvány. A vers mellett Keresztury Dezső tanulmánya is helyet kapott a könyvben.

Rékassy Csaba a 15 lapos Ovidius Metamorphosis (1976-1977) c. sorozatát egy év alatt költötte át rézmetszetekbe.

Fedlap, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

I. Daphné, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

II. Callisto és Arcus, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

III. Actaeon, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

IV. Perseus Atlas Andromedae, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

V. Perseus Atlas Andromedae, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

VI. Niobe, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

VII. Medea menekülése, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

VIII. Daedalus és Ikarus, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

IX. Acheolus és Hercules, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

X. Pygmalion, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

XI. Orpheus halála, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

XII. A görögök Aulisban, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

XII. Acis és Galatea Polyphemus, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

XIV. Macareus Ulixes és Circe, 1977
rézkarc

200 × 200 mm

XV. Pythagoras, 1977

rézkarc

200 × 200 mm

Köszönet a képekért: kepkereskedo.hu

Mások és saját magam okulására ma maratási táblázatot készítettem. 15 beosztást készítettem. A lakk helyett most, hogy haladósabb legyen mesterem javaslatára barna ragasztószalagot használtam. 2 perces időközönként marattam. Minden maratás után egy beosztásnyi csíkot levágtam a szalagból. Szépen sikerült a fekete nyomat, jól kivehetőek rajta a tónusok.

Tipp: Ha nagyobb szögletes foltokat szeretnénk teljesen egységes árnyalatúra maratni érdemes ragasztószalagot használni.

rézlemez

nyomat

A Helikon kiadó 1966-ban megjelent Tragédia-kötetét Kass János eredeti rézkarcai illusztrálják. Ugyanezek az illusztrációk szerepelnek a Helikon és a Szépirodalmi Kiadó 1980-as közös kiadványában.

I.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
Amint elzúgtok lábaim alatt.

II.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Megállj, megállj, egész földet neked
Adám, csak e két fát kerüld, kerüld,
Más szellem óvja csábgyümölcseit,
S halállal hal meg, aki élvezi. -
Amott piroslik a szőlőgerezd,
Ott enyhe árnyék kínál nyúgalommal,
Ragyogó délnek tikkasztó hevében.

III.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Ez az enyém. A nagy világ helyett
E tér lesz otthonom. Birok vele,
Megvédem azt a kártevő vadaktól,
És kényszerítem nékem termeni.

IV.szín, Egyiptom, 1966
rézkarc, akvatinta

Mért él a pór? - a gúlához követ
Hord az erősnek, s állítván utódot
Jármába, meghal. - Milljók egy miatt.

V.szín, Athén, 1966
rézkarc, akvatinta

Átok reád, te közlelkű rideg nép,
A boldogságot durván illetéd,
S üde virága menten porba hullt.
Pedig nem ollyan édes a szabadság
Neked, amillyen fájdalmas nekem volt.

VI.szín, Róma, 1966
rézkarc, akvatinta

Templomfalak közt lél, új vért hozand
Az elsilányult, megfogyott erekbe.
S kik a cirkuszban himnuszt énekelnek,
Mig a bősz tigris keblöket kitépi,
Új eszmét hoznak, a testvériséget,
És az egyénnek felszabadulását,
Melyek meg fogják rázni a világot.

VII.szín, Konstantinápoly, 1966
rézkarc, akvatinta

Megálljatok, mit futtok így előttünk;
Vagy nem látjátok ezt a szent jelet,
Testvérileg mely egy célhoz csatol? -
Hitünk világát vittük Ázsiának,
Szeretetnek tanát, hogy elvadult
Milljói, mellyek közt szent bölcseje
Ringott üdvünknek, érezzék malasztját.
S tiköztetek nem volna szeretet?

VIII.szín, Prága, 1966
rézkarc, akvatinta

Óh, tárd ki, tárd ki, végtelen nagy ég,
Rejtélyes és szent könyvedet előttem;
Törvényidet ha már-már ellesém,
Felejtem a kort és mindent körűlem.

IX.szín, Párizs, 1966
rézkarc, akvatinta

Magam teszem le a fegyvert - elég volt. -
De ím, ezennel felszólítalak,
Hogy három hó alatt kövess ez úton. -
Bakó, ügyes légy - órjást vesztesz el.

X.szín, Prága, 1966
rézkarc, akvatinta

Sokat kivánsz. Paránya a világnak,
Hogy lássad át a nagyszerű egészet? -
Uralmat kérsz, élvet kérsz és tudást.
Ha súlyától nem dűlne össze kebled,
S mindezt elérnéd, Istenné leendnél. -
Kevesbet óhajts, s tán elérheted.

XI.szín, London, 1966
rézkarc, akvatinta

Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyáknak harca ez egy konc felett.

XII.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

E régi eszmék többé nincsenek.
Nem kisszerű volt-é a hon fogalma?
Előitélet szülte egykor azt,
Szűkkeblüség, versenygés védte meg.
Most már egész föld a széles haza,
Közcél felé társ már most minden ember,
S a csendesen folyó szép rend fölött
Tisztelve áll őrűl a tudomány.

XIII.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Csak én lélekzem benned, tudhatod.
Itt a sorompó, eddig tart hatalmam,
Térj vissza, élsz - hágd át, megsemmisülsz,
Mint ázalagféreg, mely csöpp vizében
Fickándozik. - E csepp a föld neked. -

XIV.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Mindég az állat első bennetek,
És csak midőn ezt el birád csitítni,
Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen
Megvesse azt, mi első lényege.

XV.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Te, Lucifer meg, egy gyürű te is
Mindenségemben - működjél tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár - az mit se tesz -
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bűnhödésed végtelen leend
Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csirája lesz.

Köszönet a képekért: Magyar Elektronikus Könyvtár