Kiállítás: Csohány Kálmán

Csohány Kálmán állandó kiállítás
Pásztói Múzeum - Csohány Galéria


Csohány Kálmán (1925-1980)
Botorkálók, 1972
rézkarc



"Pásztón születtem 1925-ben. Salgótarjánban érettségiztem 1944-ben. 1944-45-ben fakitermelésen dolgoztam a csíki havasokban. 1945-46-ban vasúti pályamunkás voltam Pásztón, 1946-47-ben szénbányász Nagybátonyban. A helyek és évszámok jelzik azt a gyermek- és fiatalkort, melyek a továbbiakban meghatározták egész életemet és minden munkámat.

1947-ben felvettek a Képzőművészeti Főiskolára, 1952-ben pedig diplomát szereztem. Mestereim voltak: Hincz Gyula, Ék Sándor, Koffán Károly és a fájdalmasan korán eltávozott Konecsni György. 1952-től kezdve rendszeresen részt veszek grafikusként hazai és külföldi kiállításokon.

Munkásságomat a legtöbb művészeti kritikus a hazai folklorisztikus irányzathoz kapcsolja. Nem tiltakozom ellene, de nem is értek egyet vele. Nem tartom magam folklór művésznek. Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világukat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni. Ehhez a fent idézett gyermekkor szolgál segítségül. Szűkebb hazám embereit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra vagy rézlemezre való vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak."
(Csohány Kálmán, 1972)

Pásztói Múzeum
3060 Pásztó Múzeum tér 5.
Tel.: +36 (32) 460-194

Nyitva tartás:
okt.1-március.31.: H-P 8-16, Szo 10-14
ápr.1-szeptember.30.: H-P 8-16, Szo 9-15

Köszönet a képért: www.axioart.hu

Könyvajánló: Bóbita álmos




Bóbita álmos
Gyermekversek, altatódalok
Hincz Gyula (Grafikus)

kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
kiadás éve: 1971

A magyar irodalom neves költőinek versei Hincz Gyula nagyszerű illusztrációival.

Rembrandt van Rijn

Rembrandt van Rijn (1606 - 1669), korának neves művésze közel 300 rézkarcot készített élete során. A művészettörténetben talán senki sem vitte olyan tökélyre a részkarc-technikát, mint a világhírű holland mester. Érdemes rákattintani és tanulmányozni a tónusokat, vonalvezetést.

Rembrandt bajusszal és kis szakállal, 1631
rézkarc
51×43 mm


Falábú koldus, 1630
rézkarc
113×65 mm


Ádám és Éva, 1638
rézkarc
164×115 mm


Három kéregető egy ház ajtajánál , 1648
rézkarc
164×129 mm


A három fa, 1650
rézkarc
97×131 mm


Doktor Faust, 1652
rézkarc
212×162 mm


A három kereszt, 1653
rézkarc
385×450 mm


Levétel a keresztről, 1654
rézkarc
207×160 mm


Mi Urunk Pilátus előtt, 1655
rézkarc
358×455 mm

Köszönet a képekért: http://www.rembrandtpainting.net/

Csohány Kálmán

Csohány Kálmán (1925 - 1980) Munkácsy-díjas grafikusművész. Balladai hangvételű művein szülőföldje, Pásztó világát, emlékeit ábrázolta jelképszerű tömörséggel.

Páva
rézkarc
110 × 170 mm


Botorkálók, 1972
rézkarc
305 × 205 mm


Töklámpás, 1976
rézkarc
395 × 295 mm


Két szomszéd vár
rézkarc
145 × 200 mm


Őszi fények
rézkarc
195 × 155 mm
195 × 155 mm


Régi fénykép
rézkarc
240 × 160 mm



Virág és kövek
rézkarc
240 × 160 mm

Téli nád (próbanyomat)
rézkarc
190 × 150 mm

Köszönet a képekért: www.axioart.hu

Festett foltok egyszerűen

Mai nap kipróbáltam valami újat. A lealapozott lemezre hígítóval festettem. Miután megszáradt az akvatintához hasonló módszerrel gyantaporral megszórtuk és ezután vagy 5-8 percig sav alá tettem. A foltok jól látszódtak viszont a nyomat halvány lett, ennek oka lehet a sárga festék volt viszont jövő héten kipróbálom barnával is.

Fólianyomat

Tipp: Foltamarás helyett fóliából is kivághatjuk a foltot, természetesen csak egyszerűbb formáknál járható ez az út, viszont sokkal gyorsabban elkészül.

Magam egy próbanyomatot visszanyomtattam az eredeti rézkarc méretével megegyező nagyságú fóliára és azon jól láthatóan megjelent a rajz tükörképe. Ebből vágtam ki szikével a formákat. Nyomtatáskor a kivágott fólia mögé egy teljesen befestékezett fóliát tettem, így csak a lyukas részen keresztül találkozott a papír a festékkel. Alább látható az eredmény.


Kecske, 2010

rézkarc, fólia
295 × 197 mm

Akvatinta tipp

Előfordulhat hogy akvatintánál túl sötétre maratunk egy árnyalatot. Elsőre visszavonhatatlan hibának látszik.

Tipp: Ha apró foltokról van szó, úgy a simítókéssel, ill. csiszolópapírral orvosolhatjuk a problémát.

Tipp: Végleg rossznak ítélt, javíthatatlan lemeznél próbáljuk ki először ezt a módszert! Ha a rajznak jól körülhatárolt szélei vannak, viszonylag egyszerű, fedjük le a megtartani kívánt tónusárnyalatokat lakkal, sav alá tesszük és tovább maratjuk (túlmaratás).
Ha órákra a savban hagyjuk pereme képződik a lelakkozott részeknek. A sötét részek világosabbá és homályosabbá vállnak. Magam is kipróbáltam, az eredeti sötét tónushatárvonalak elmosódtak, érdekes ködszerű foltokat eredményezett.


LGT: Mozi (részlet), 2009
rézkarc, akvatinta
197 × 150 mm

Kiállítás: Parmigianino

Parmigianino rajzok és metszetek
a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből


Francesco Parmigianino (1503–1540)
Csoport tanulmány, 1525 - 1527
Toll, Barna tinta, Fehér fedőfesték rózsaszín papíron

Megéri végignézni, magam nagyon élveztem órákig járkáltam és nézegettem a mesteri nyomatokat, könnyed rajzokat.

Az őt követő manieristák generációi számára Parmigianino (1503–1540) műveinek könnyed eleganciája testesítette meg a tökéletes stílust. Bár a Szépművészeti Múzeum egyetlen festményét sem őrzi, mindezért bőségesen kárpótolnak rajzai és sokszorosított grafikái. Parmigianino sokat és szívesen rajzolt, közel ezer vázlatlapja maradt ránk, melynek gazdagságával mindössze Leonardo rajz-oeuvre-je vetekedhet. A Szépművészeti Múzeumba került húsz rajza, sokoldalú tematikájával és változatos technikájával felöleli pályájának valamennyi korszakát, és bepillantást enged Parmigianino páratlan grafikai életművébe.

Az olasz művészek közül Parmigianino kísérletezett elsőként a rézkarc lehetőségeivel. Rómában, a metszetkiadás akkori legprosperálóbb központjában a legkiválóbb metszetkésztőkkel, a rézmetsző, Giovanni Jacopo Caraglióval, a fametsző Ugo da Carpival, majd később Bolognában Antonio da Trentóval került kapcsolatba. Együttműködésüknek, a sokszorosított grafika történetének legszebb lapjait köszönhetjük. Parmigianino sajátkezű rézkarcai, valamint a közreműködésével készült metszetek közül szinte valamennyi megtalálható a gyűjteményünkben, így a kiállításra kerülő félszáz lapnak köszönhetően képet alkothatunk az itáliai sokszorosított grafika ekkor kibontakozó, egyedülálló időszakáról is.


Francesco Parmigianino (1503–1540)
Anya gyermekével
Tollrajz


Miközben Parmigianino művészetét a 20. század elején jószerivel újra fel kellett fedezni, kevés olyan művészt ismerünk, akinek a hatása ennyire szerteágazó volt. Nemcsak közvetlen környezetében, Észak-Itáliában talált követőkre, de festményeit, rajzait és metszeteit az északról Itáliába látogató művészek mellett, II. Rudolf prágai udvarában és Fontainebleau-ben is nagy becsben tartották. A Szépművészeti Múzeum gazdag 16. századi olasz gyűjteményéből válogatott rajzok és metszetek Parmigainino művészetének ezt a gazdag utóéletét is illusztrálják.

A bemutatásra kerülő nyolcvan lap felét most láthatja először a nagyközönség. A tárlatot angol és magyar nyelvű, gazdagon illusztrált katalógus kíséri. A kiállítás kurátora és a katalógus szerzője Kárpáti Zoltán, a Grafikai Gyűjtemény munkatársa.


A kiállítás megtekinthető:
2009. december 1. – 2010. március 15.

Könyvajánló: Ómagyar Mária-siralom


Ómagyar Mária-siralom
Keresztury Dezső (Szerző)
Molnár Magda (Szerkesztő)
Szalay Lajos (Grafikus)

kiadó: Helikon kiadó
kiadás éve: 1982

Már el sem tudnám képzeli az Ómagyar Mária-siralom gyönyörű sorait Szalay Lajos illusztrációi nélkül. Igazán egyedülálló és igényes kiadvány. A vers mellett Keresztury Dezső tanulmánya is helyet kapott a könyvben.

Rékassy Csaba: Ovidius album

Rékassy Csaba a 15 lapos Ovidius Metamorphosis (1976-1977) c. sorozatát egy év alatt költötte át rézmetszetekbe.


Fedlap, 1977
rézkarc
200 × 200 mm



I. Daphné, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


II. Callisto és Arcus, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


III. Actaeon, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


IV. Perseus Atlas Andromedae, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


V. Perseus Atlas Andromedae, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


VI. Niobe, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


VII. Medea menekülése, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


VIII. Daedalus és Ikarus, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


IX. Acheolus és Hercules, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


X. Pygmalion, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


XI. Orpheus halála, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


XII. A görögök Aulisban, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


XII. Acis és Galatea Polyphemus, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


XIV. Macareus Ulixes és Circe, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


XV. Pythagoras, 1977
rézkarc
200 × 200 mm


Köszönet a képekért: kepkereskedo.hu

Maratási skála (akvatinta)

Mások és saját magam okulására ma maratási táblázatot készítettem. 15 beosztást készítettem. A lakk helyett most, hogy haladósabb legyen mesterem javaslatára barna ragasztószalagot használtam. 2 perces időközönként marattam. Minden maratás után egy beosztásnyi csíkot levágtam a szalagból. Szépen sikerült a fekete nyomat, jól kivehetőek rajta a tónusok.

Tipp: Ha nagyobb szögletes foltokat szeretnénk teljesen egységes árnyalatúra maratni érdemes ragasztószalagot használni.


rézlemez


nyomat

Kass János: Az ember tragédiája

A Helikon kiadó 1966-ban megjelent Tragédia-kötetét Kass János eredeti rézkarcai illusztrálják. Ugyanezek az illusztrációk szerepelnek a Helikon és a Szépirodalmi Kiadó 1980-as közös kiadványában.



I.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
Amint elzúgtok lábaim alatt.





II.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Megállj, megállj, egész földet neked
Adám, csak e két fát kerüld, kerüld,
Más szellem óvja csábgyümölcseit,
S halállal hal meg, aki élvezi. -
Amott piroslik a szőlőgerezd,
Ott enyhe árnyék kínál nyúgalommal,
Ragyogó délnek tikkasztó hevében.




III.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Ez az enyém. A nagy világ helyett 
E tér lesz otthonom. Birok vele,
Megvédem azt a kártevő vadaktól,
És kényszerítem nékem termeni.




IV.szín, Egyiptom, 1966
rézkarc, akvatinta

Mért él a pór? - a gúlához követ
Hord az erősnek, s állítván utódot
Jármába, meghal. - Milljók egy miatt. 




V.szín, Athén, 1966
rézkarc, akvatinta

Átok reád, te közlelkű rideg nép,
A boldogságot durván illetéd,
S üde virága menten porba hullt.
Pedig nem ollyan édes a szabadság
Neked, amillyen fájdalmas nekem volt.




VI.szín, Róma, 1966
rézkarc, akvatinta

Templomfalak közt lél, új vért hozand
Az elsilányult, megfogyott erekbe.
S kik a cirkuszban himnuszt énekelnek,
Mig a bősz tigris keblöket kitépi,
Új eszmét hoznak, a testvériséget,
És az egyénnek felszabadulását,
Melyek meg fogják rázni a világot.




VII.szín, Konstantinápoly, 1966
rézkarc, akvatinta

Megálljatok, mit futtok így előttünk;
Vagy nem látjátok ezt a szent jelet,
Testvérileg mely egy célhoz csatol? -
Hitünk világát vittük Ázsiának,
Szeretetnek tanát, hogy elvadult
Milljói, mellyek közt szent bölcseje
Ringott üdvünknek, érezzék malasztját.
S tiköztetek nem volna szeretet?




VIII.szín, Prága, 1966
rézkarc, akvatinta

Óh, tárd ki, tárd ki, végtelen nagy ég,
Rejtélyes és szent könyvedet előttem;
Törvényidet ha már-már ellesém,
Felejtem a kort és mindent körűlem.




IX.szín, Párizs, 1966
rézkarc, akvatinta

Magam teszem le a fegyvert - elég volt. -
De ím, ezennel felszólítalak,
Hogy három hó alatt kövess ez úton. -
Bakó, ügyes légy - órjást vesztesz el. 




X.szín, Prága, 1966
rézkarc, akvatinta

Sokat kivánsz. Paránya a világnak,
Hogy lássad át a nagyszerű egészet? -
Uralmat kérsz, élvet kérsz és tudást.
Ha súlyától nem dűlne össze kebled,
S mindezt elérnéd, Istenné leendnél. -
Kevesbet óhajts, s tán elérheted. 




XI.szín, London, 1966
rézkarc, akvatinta

Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyáknak harca ez egy konc felett. 




XII.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

E régi eszmék többé nincsenek.
Nem kisszerű volt-é a hon fogalma?
Előitélet szülte egykor azt,
Szűkkeblüség, versenygés védte meg.
Most már egész föld a széles haza,
Közcél felé társ már most minden ember,
S a csendesen folyó szép rend fölött
Tisztelve áll őrűl a tudomány. 




XIII.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Csak én lélekzem benned, tudhatod.
Itt a sorompó, eddig tart hatalmam,
Térj vissza, élsz - hágd át, megsemmisülsz,
Mint ázalagféreg, mely csöpp vizében
Fickándozik. - E csepp a föld neked. - 






XIV.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Mindég az állat első bennetek,
És csak midőn ezt el birád csitítni,
Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen
Megvesse azt, mi első lényege.



XV.szín, 1966
rézkarc, akvatinta

Te, Lucifer meg, egy gyürű te is
Mindenségemben - működjél tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár - az mit se tesz -
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bűnhödésed végtelen leend
Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csirája lesz.




Köszönet a képekért: Magyar Elektronikus Könyvtár